5. rész

„Nem!” Ordítottam, mikor felkeltem. Folyt rólam a víz. Egy rémálom, megint. Egyre többször ismétlődik ez a rémisztő álom és egyre rosszabb. Szemtanúja voltam. Mindig azzal végződik, hogy a vörös szemeivel merően néz haldokló lelkembe.

„Alszol már egy ideje.” Mi a fene? Kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy valami nem stimmel. Nem a házamba voltam. Egy lepukkant lakás volt. Nyirkos, penész foltos falakkal és egy régi törött ajtóval.

„Mi a problémád?” Felnéztem és felfedeztem, hogy ez nem más, mint Nathan. Ki más lehetett volna? Napok óta csak vele találkoztam...  „Te követsz engem?” Hátrált egy kicsit összezavarodva a sötét szemivel, mikor hozzáértem. „Biztos vagyok benne, hogy a szemeddel megtudnál ölni. Ha lenne pénzem, menteném a seggemet a helyedben”

„Azt javaslom, hogy ne fenyegess. Az lenne az utolsó dolog, amit csinálnál.” Sápadt keze nyakamra fonódott. Szorította jobban és jobban, egyre nehezebben vettem a levegőt. Amint láttam ajkai lilák voltak. Abban a pillanatban úgy nézett ki, mint egy gyerek, aki nem hajlandó hallgatni az anyjára és nem képes ottmaradni a helyén. Arckifejezéséből itélve élvezte, hogy egyre jobban kapkodtam a levegő után.

„Mi van veled?” Csuklott el a hangom. Az ujjai egy pillanat alatt lefonódtak nyakamról és felemelő érzés volt újra levegőt tudni a tüdőmbe. Valami megváltozott rajta egy szempillantás alatt.

„Mi van?” Kérdezte az akcentusával. Egy démoni hang veszett el benne másodpercekkel ezelőtt, de ez mostanra eltűnt. És ahogy hátrált egyre távolabbinak tűntek léptei.

Hirtelen zihálás hagyta el a számat, ahogy felnéztem. „A szemeid... Voltak... Ó, Istenem.” A hangom cuppogott, mint egy olyan munkagép, ami nem látott olajat évek óta. A félelem megütött... A szemei most már zöldek voltak, össze volt zavarodva. 

„Mi a baj velem!?” Kezdett el kiabálni és közben idegesen tépte haját. Körbe-körbe járkált és azt hiszem tőlem várta a választ.

„Megőrültél!” Volt bizonytalan a válszom. Nem tudtam mást elképzelni.

„Nem, ez nem igaz. Én még mindig képes vagyok...a....” Elhallgatott miközben a hangja komolyra váltott. Ó, ez nem történhet meg újra. A szeme átváltott újra a megszokott, rémisztő bíborvörösre miközben felordított. Nem tudtam mit csinálhatnék, így elfutottam. Ez volt az egyetlen ésszerű dolog, amit tehettem.

„Nem tudsz elbújni előlem!” Ismeretlen szörnyeteg hangja visszhangzott körülöttem, miközben futottam az életemért.


Sziasztok! :P El se hiszem, hogy átléptük az 1000 oldalmegtekintést :) Nagyon örülök neki :D Itt is van a rész, a következőt kedden hozom :D