2. rész

Siettem a fürdőbe mindent itt hagyva, hogy nehogy valami komoly baja essen. Mi az ördög történhetett? – gondolkoztam el. Összerezzentem, talán alkoholt fogyasztott, de nem hiszem, nem tűnt ittasnak. A harapás a karján elég mély volt, biztos az fájhat neki, de akkor nem értem miért nem szólt. Elmehettünk volna a korházba is, ott biztos tudtak volna ráadni valamilyen gyógyszert meg ellátták volna.

„Jól vagy?” Fordultam be a sarkon és beléptem a fürdőmbe. Csak zihált, miközben támaszkodott a pultra. Az inge darabokban hevert a földön és a haja össze-vissza állt.

„Mi történt veled?” Ez volt a második alkalom, hogy megkérdeztem tőle az este folyamán. Megdermedve állt, mintha nem hallotta volna a világot maga körül. Előrébb mentem egy kicsit és véletlenül ráléptem a napszemüvegére. A súlyom alatt összetört. Nem csodálom, úgy nézett ki, mint az olcsó fajta, amit minden sarki boltban meg lehet találni.

„Nathan.” Megragadtam a trikóját, ami rajta maradt. A bőre meleg volt, egy embernek sincs ilyen meleg bőre, talán akkor, ha beteg. Megfeszült, amint észrevette, hogy hozzá értem. „Nathan?”

Élesen fordította felém tekintetét, a lélegzetem is elállt a döbbenettől. Szemei kezdtek lassan bíborvörössé válni. Akkor ezért nem vette le a napszemüveget, nem akarta, hogy ezt lássam. A báb íriszei sem láthatók, de ez undorítóan vörös volt. Az egész szeme vérben állt, mintha nem is ember lett volna, hanem valami természetfeletti lény.

„Megőrültél? Ez rohadt rossz vicc!” Kiáltottam a félelemtől, ahogy nyomta éles körmeit a bőrömbe a karomon, és közben tolt engem a falhoz. A sikolyom hangosabb lett, ahogy kinyitotta a száját és felfedte a fogazatát, ami nem emberi volt. Akár egy éles üvegnél, az élek ásták be magukat az ínybe és a szája hámjába, ami azt okozta, hogy vérzett és a fehér zománccal keveredett, undorító volt. De leginkább féltem. Mi lesz, ha bántani fog engem?  Könnyeim  patakokban folytak le, ahogy a kezei közeledtek az arcomhoz.

„Állj!” Alig tudtam kimondani, mert a torkom berekedt a sok sikoltozástól. Tudtam, hogy egy nap meg fogom bánni, hogy azt a lakást választottam, ahol nincsenek oldalsó szomszédok.

Nem állt le. „Te akartad, akkor...” Mielőtt kitudta volna mondani, megragadtam egy üveget és fejen vágtam azzal. Ebben a pillanatban nem érdekelt, ha megvakítom a mérgező folyadékkal. Bassza meg, még élni akarok. Nem egy ilyen szörnyeteg fog véget vetni az életemnek.

Elkezdett ordítani, de ez olyan embertelen volt, amolyan horror filmekben hallható. Tanúja voltam az elmúlt 5 percben, ennek a Démonok Között-i film félének.

Majd abbahagyta a sikoltozást és szembefordult velem. A légzése kezdett lenyugodni és a szeme már nem úszott piros fényben, helyette olíva zölddé váltak. A fogai visszahúzódtak és normális lett. Soha életemben nem hittem volna, hogy ennyire megkönnyebbülten fogok örülni a kissé sárga fogaknak. Az arca döbbent volt és sietett a tükörhöz, hogy ellenőrizze magát, azt hiszem.

„Nem.” Hallottam, hogy halkan motyog a tenyerébe. Beletúrt a hajába és megfordult, rám nézett és szemei nyugodtak voltak. „Nagyon sajnálom.” Nyújtotta felém a kezét, de én nem tudtam segíteni, ezért hátráltam.

„Mi van veled?” Ez a kérdés mocorgott a fejemben, amit a félelem varrt rám. A megjelenéséből tiszta gyötrelem futott át arcán és elkapta a fűzős félelmet a hangomban.

„Nem tudom, magam sem tudom.” Mondta reménytelenül.



Sziasztok! Nagyon köszönöm szépen az előző részhez a 2 komit :) A 6 feliratkozót és a +450 oldalmegetkintést :D Remélem ez a rész is tetszett a következő vasárnap lesz fent :D xoxo <3