2014. május 12., hétfő

1. rész

„You better work bitch” Énekeltem Britney új slágerét és közben letöröltem az asztalokat. Ez volt az egyik kedvenc napszakom: a záróra. Mindjárt mehetek is haza, mert nem sokára meg is jön a váltás.

„Erin, váltás! Most már mehetsz!” Kiabálta ki nekem a főnököm, Tom. Nevettem egy kicsit rajta, mivel félig aludt a székében. Alig várta, hogy elmenjek és bezárhassa ezt a helyet.

„Szétrúgom bárki seggét.” Motyogta, ahogy telt tőle, főleg ilyen fáradt állapotában. Lehet, hogy ivott egy kicsit. Gyorsan felkaptam táskámat a szekrényről és boldogan elindultam. Teljesen lefagyasztott ez az időjárás, pedig csak szeptember eleje volt. Összébb is húztam magamon a ruhát, hátha felmelegít és így sétáltam tovább.

„Segítség! Oh Istenem, mit csinálsz?! Segítség!” Hallottam egy férfi ordibálást az egyik utcából, miközben mentem New York belvárosában. Ez az, amit utáltam a legjobban ebben a városban, sorozatgyilkos minden sarkon vagy egy ember, aki próbál vicces lenni ellenséges módon. Egyik se lenne jó móka.

„Hahó, van ott valaki?” Értem el a sötét utcát, ahonnan a sikoly jött. Akkor se értettem, miért kellett bántani itt valakit is... „Hahó?” Nem kaptam semmi választ, veszett volt ez az egész ügy. Megfordultam és elindultam. Csalódtam magamban. Ki tudja, hogy mennyi időt vesztegettem el a semmiért? Valószínűleg nem lesz időm egy csésze meleg tejre és a kedvenc könyvemre már otthon, mert mehetek aludni. Ilyen vagyok én, magam se értem minek jöttem ide megnézni, figyelmen kívül kellett volna hagynom és nem foglalkozni a kiabálással.

„Ne menj!” Szólt valaki. Ijedtemben felsikoltottam, mire egy sápadt kéz fonódott a bokám köré. Szememmel követtem, amihez egy test tartozott. Felhúzott térdekkel ült egy srác, maga elé bámulva. Barna haja kócosan állt, fekete csőnadrágja néhol kiszakadva, kicsit bizarr volt.

„M-Mi történt veled?” Kérdeztem, miközben reszketett a szám. Arcán pirosló vér futott végig, mindenhol. A bal karján pedig volt egy különösen nagy harapás, ami eléggé gusztustalanul nézett ki. Nem értettem minek ült itt így ilyen állapotban.

„Megharapott egy kutya.” Mondta akcentussal. Talán brit lenne? Az egyik barátom Wales-ben élt egy rövid ideig és neki skót akcentusa lett. Olyan volt, mint az övé. Megráztam a fejem, ez az akcentus teljesen összezavart engem.

„Üdv New York-ban.” Mondtam. Látszik, hogy még nem volt a kutya parkban. Minden napos dolog, hogy a kutyák elszabadulnak és emberekre támadnak.

„Mit csináljak?” kérdezte kétségbeesetten. Már majdnem megsajnáltam... Sóhajtottam egyet drámaian és végül beadtam a derekam.

„Le tudsz nálam zuhanyozni és maradni egy ideig, amíg nem leszel jobban, azt hiszem.” Ajánlottam fel kedvesen, míg ő felállt és leporolta magát. Alakja fölém tornyosult, egy pillanatra megrémisztett. Karján a sebe még jobban látszott, mikor egy gyér fény rávilágított. Szinte vérben tocsogott az egész keze. Előkotortam pár zsepit a táskámból, hogy törölje meg magát.

„Kösz, de nem maradok. Amint rendbe szedem magam elmegyek.” Mondta, a zsepiket elvette tőlem és megtörölgette a karját. Mikor végzett jelzett, hogy indulásra készen áll.

Én csak vállat vontam. „Te dolgod.” Minél előbb megy el tőlem, annál jobb. Nincs nagy kedvem egy idegen társaságához a saját házamban. Nem ismerem, lehet akár egy elvetemült őrült is. Majd elindultam, ő pedig követett engem.

„Mellesleg mi a neved?” kérdeztem. Rám nézett, miközben mentünk az utcán a kis lakásomhoz. Ekkor vettem észre, hogy napszemüveget viselt. Milyen hülyeség már éjszaka napszemüveget hordani, azt nappal kell a fény ellen. Nem a sötétség ellen.... És persze rohadt hideg is volt, utáltam ezt az időjárást ebben a pillanatban.

„Nathan.” Válaszolt egy kis idő után. Szóval Nathan a neve. Illik hozzá. 

Nem sokkal később megérkeztünk a lakásomhoz és bementünk a lépcsőházba, itt már egy fokkal jobb volt az idő is. Ahogy mentünk fel a lépcsőn kérdezgettem tovább, de ő csak hallgatott. Bólogatott vagy rázta a fejét. Nem beszélt és nem is vette le a napszemüvegét. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Fura a gyerek, az egyszer biztos.


„Nos, a fürdő arra van.” Mondtam és mutattam abba az irányba, ahol található. Bólintott, hogy értette és elindult a fürdőszobámba. Hallatszódott, ahogy a vizet megengedte, majd egy fura zörejt hallottam, ami után egy sikoly következett...



Sziasztok! Meghoztam az első részt :D Remélem tetszett. Igaz nem történt sok dolog benne, de valahogy minden történetet el kell kezdeni. Ha valamilyen formában is elnyerte a tetszésedett, akkor kérlek komizz :) És köszönöm szépen az eddigi feliratkozókat és az oldalmegtekintéseket <3 Nem gondoltam volna, hogy nincs fönt semmi rész csak a trailer és már lesz is 4 rendszeres olvasóm :P 
Ui: Bocsi, hogy rövid a rész :/ és a következőt csütörtökön hozom :) !!!nincs komment határ!!! 

6 megjegyzés: