Epilógus

Nathan szemszöge

4 évvel később

 „Kéne egy új zene, ami berobban az emberek életében.” Beszélt Scooter, amikor egy pillanatra elbóbiskoltam.   

A mai nap volt az a nap. Évfordulója az ő halálának. A nőnek, aki sok évvel ezelőtt megmentette az életemet. És tett valamit velem, rájöttem, hogy érdemes élni.

„A dal csak akkor fog ütni, ha érzelmes lesz, esetleg egy tragédia. Szükségem van témákra, fiúk!” Csapta össze a kezét és igazán egyet értettem vele. Szükségünk van egy jó dalra, a lemezünkhöz a Word Of Mouth-ra, ami hamarosan ki fog jönni.

„Feladom.” Mondtam miután órákig néztem a képernyőt és semmit se találtam, össze is csuktam a laptopom.

Meg kell látogatnom a sírját. New York-ban vagyunk a fiúkkal, úgyis. „Elmentem!”

„Viszlát, Nath!” Hálás voltam, hogy soha nem kérdezték hova megyek, nem hiszem, hogy képes lennék beszélni nekik Erin-ről. Ő lenyűgöző volt és miattam halt meg. A bűntudtam felemészt nap, mint nap. Depressziós lettem és az érzelmeimet a dalokon keresztül tudom átadni. Így lettem a The Wanted része.

Néhány perccel később, végre megérkeztem a sírjához. Én voltam az egyetlen, aki közel állt hozzá. El szerettem volna vinni Angliába a testét, de New York volt az ő otthona. Arról nem is beszélve, hogy néztem volna ki egy holtesttel a gépeken.

„Erin, annyira sajnálom!” Lélegeztem a hideg kövön, miközben megpróbáltam visszaszerezni magam. Ennyi idő után is fáj, hogy feláldozta magát értem. Ez az egész azért történt, mert Saraphina démonokat ültetett a fejembe. Gyilkossá váltam. Senki sem segített csak ő. Egyedül ő látta meg az igazi énem a szörnyeteg alatt. Felnéztem rá. A példaképem volt.

„Demons, in my head, turned me into a killer, it was hell. You didn’t leave thought/ Démonok a fejembe, gyilkost csináltak belőle, ez a pokol. Nem hagytál gondolkozni” Csak hirtelen elhagyták a számat a szavak, majd levegő után kapkodtam.

Az inspiráció végül megütött.

Tudom már miről fog szólni a dal.

2 hónappal később

„Szóval Nathan te írtad a Demons-t? A rajongóknak nagyon tetszik, mi ihletett a dal megírásában?” Kérdezte az interjús az arcomba nyomva a mikrofont. Mégis, hogy fogok erre válszolni?

„Egy barátom, aki segített a legsötétebb napjaimon. Sok mindet tett értem úgy éreztem ez a legkevesebb, amit érte tehettem.”

„És hol van most ő?”

Csak mosolyogtam a riporterre. Majd felálltam és sétáltam az utcán. Erin nyugdj békében, örökké. Nem volt se nessz, ami megzavart volna. Csak dúdoltam a fejemben a dalt.

Demons in my head / Démonok a fejemben

The demons in my head, oh oh / A démonok a fejemben, oh oh

All this time / Ebben az időben

The saint was a sinner / A szent volt a bűnös

The joke’s on me / A vicc rajtam van