12. rész

Ez az. Most már nem fog kísérteni életem hátralévő részében. Lenéztem... a fiatal banya azt hiszem valamit akart mondani, de csak nyöszörgött. Egy egész világnak fogok szívességet tenni, ha átküldöm a túl világra.

„Fel a fejjel Erin!” Motyogtam magamban, miközben a kést közelebb nyomtam két borda közé. Még mindig hezitáltam. Mégis csak megölök valakit.

„Bassza meg. A bűneim már így is elég hosszúak, tudom hogy a pokolban fogok meghalni.” Nyugtattgattam magam. Ez minden, de tényleg. Új erőre leltem, felemeltem a kést és bele döftem.

„Mit csinálsz?” Összetévesztethetetlenül ismerős hang kiáltott rám. Majd egy mozdulattal kiesett a kés a kezemből. Ránéztem és láttam, hogy Nathan félelemben tartott a mély vörös szemeivel.

Nem. A világ még mindig átmenetben van. Ez nem lehet igaz!

„Meg akarod ölni az alkotómat?” A szavak alig alakultak ki egy kérdéssé, arca fortyogott a dühtől. „Megöllek!”

„Nathan állj, nem tudod mit csinálsz!” Próbáltam megállítani őt, de mint mindig már megint túl mélyen volt önmaga. De ez nem akadályozott meg abban, hogy tovább próbálkozzak.

„Nathan, te is akartad a halálát. Ez kellett ahhoz, hogy újra szabad ember legyél.” Azt reméltem ezzel meg fogom tudni győzni.

„Soha nem okoznék kárt asszonyomban. Te vagy az, aki akarta a halálát!” Felemelte a kést és lassan közelített felém.

„A véredet feláldozom a teremtőmnek!” Ahogy egyre közelebb került hozzám a kés egyre nagyobbnak és nagyobbnak tűnt a kezében. Nem tudom honnan szerezte, biztos hozott magával még egyet a biztonság kedvéért. 

„Nathan...” Seraphina gyenge hangja remegett, mint a levegő. Nem, nem, ez nem lehet igaz. Azt hittem már meghalt. Meg kell ölnöm, most!

„Ő ébren van és él. De mikor már holtan fog itt feküdni senki se fog emlékezni a nevére.” Egy utolsó lépsét tett és hozzám ért. A kés mélyen a hasam felső részébe szúrta. „Mondhatom, nem fog békében nyugodni.”

A fájdalom. A fájdalom erős volt. Nem tudtam rávenni magam, hogy kinyissam a szemem. A vér ömlött ki a sebemből, fogyott az időm. Meg kellett volna ölnöm Seraphina-t...

Még mindig élek, alig és nem sokáig, de élek. El szeretném hagyni ezt a vilgot győzedelmesen és nem reménytelenül.

Tehát minden erőmet összeszedtem, kihúztam magamból a kést. Rá kellett harapnom a számra, hogy ne sikítsak.

Néztem az arcát. Szép volt. Láttam a fényt a bőrén. Nagy örömmel fogom átküldeni a túlvilágra.

Meglepett, hogy Nathan nem vett észre, miközben faragtam egy lyukat a mellkasába Seraphina-nak. Még, mindig lélegzett, nem hiszem el, hogy még mindig él.

Végül, láttam az orgonát. Habozás nélkül süllyedt a kezem mélyebbre és az ő élete egy cérnaszálon lógott.

„Rossz emberrel kezdtél ki. Viszlát, kuva!” Vettem ki a zsebemből az öngyújtót és egy pillanat alatt ki is hullott a kezemből a szívére.

Minden lassan történt.

Szédültem.

Égett a szíve egy mosollyal az arcomon.

Láttam Nathan-t, ahogy kiabál a távolból. Szemei újra szép zöldek voltak. Össze fog törni néhány szívet a jövőben, mosolyogtam rá.

Az örökkévaló álomba zuhantam. Boldog voltam, hogy segíthettem másokon és most ez a legkevesebb, hogy meghalok....

És elérkeztünk az utolsó részhez... Köszönöm szépen az eddigi oldalmegtekintéseket, feliartkozókat...stb. :D Külön köszönöm azoknak akik velem tartottad egészen idáig :P Már csak egy epilgus van hátra, amit hamarosan fel is fogok tenni :P <3